6. - Szex játékok

/ Ethan Peterson szemszöge /

- Maria doktornő a kettesen - dugta be fejét az ajtón Eva. A titkárnőm egy pohár kávét rakott az asztalomra, miközben én a hívást fogadtam.
- Maria, itt Ethan. Köszönöm, hogy ilyen gyorsan vissza tudtál hívni - mondtam, majd intettem Evanak, hogy elmehet.
- Neked bármit, drágám. Miben segíthetek? Azt mondtad fontos.
Körülnézek, hogy be van-e zárva az összes ajtó és le vannak-e húzva a redőnyök. Miután megbizonyosodtam róla, hogy igen, még így is halkabban szóltam a telefonba.
- Abbyről lenne szó. Őszintén, kissé aggódom érte. A...
- Miről van szó? - kérdezte a szavamba vágva. - Bántja magát?
- Nem, nem semmi ilyesmi - nyugtattam meg. - Azt hiszem, pont az ellentéte. Nagyon is elemében van. Néha... talán túlságosan is.
- Miben nyilvánul ez meg?
- A lakásomba lakik még mindig, az egyik szobát felszabadítottam neki. Szóval éppen takarítottam a lakásban mikor a szobájára került a sor. Félre ne értsd, semmit sem túrtam át, de kicsit soknak találtam azt, ami ott volt...
- Gyerünk Ethan, nem kell Ádámtól és Évától elkezdeni. A lényeget, kicsikém.
- Szex játékok - mondtam. - Mindenhol. Az ágy fölött szíjak, az ablak párkányon bilincsek, a szekrény tetején pálcák, pornó filmek a cédé tartóba és egy vibrátor az ágyában - nyekeregtem.
Sok volt ez, még azután is, hogy volt idő, mikor én is ezt csináltam. De ő az én húgom és szinte fáj látni, hogy ezt teszi mással. Vagy magával.
-  Azt hiszem ez még mindig jobb, mint a többi opció, Ethan. Jól fogadja a férfiak közeledését és ez példaértékű.
- Jobban el tudnám viselni, ha leszbikus lenne.
- Ethan, kérlek.
- Maria, ha látnád mi van itt, nem lennél ennyire elnéző. Mond csak szerinted honnan tanulta mindezt? Bele sem merek gondolni,  hogy mik vannak a fiókjaiban. Minden este új férfit hoz fel a lakásomra. Szerinted ez normális?!
- Rendben - sóhajtott. - Abby tudja, hogy beszéltünk?
- Nem. Nem is szeretném, ha megtudná.
- Nem fogja - mondta. - Jövőhéten meglátogatlak titeket. Hétfőn estefelé jövök és megnézem mi a helyzet veletek.
- Nagyra értékelem, Maria. Ez az egész annyira...
- Tudom mit érzel, Ethan. Meglátjuk, hogy mit tehetek.
- Akkor hétfőn. Köszönök mindent.
- Ne köszönd, míg nem vagyok ott. Minden jót, Ethan.


/ Harold Edward Styles szemszöge /

- Igen, tessék? - kérdeztem.
- Hey, itt Abby.
Azt a kutya fáját.
- Ő... khmgr - nyekeregtem. -  Sz-szia Miss Peterson.
- Mit csinálsz ma este? - kérdezte.
- A-ami azt illeti é-én...
- Az jó. Akkor hétre ott vagyok nálad.
... nem szeretnék találkozni veled.
- Miss Peterson, én...
- Este mindent megbeszélünk, Har...
- Abby! - kiáltottam idegesen. - Nem hiszem, hogy ez j-jó ötlet. Mi, kettőnk, ez... én nem...
- Este, Harold.
És kinyomta.


/ Abby Peterson szemszöge /

- Helló - mondtam az ajtóban állva. - Én Abby Peterson vagyok és Haroldot keresem.
- Gemma Styles - mondta a lány, kezét nyújtva. - Nincs itthon. Még dolgozik.
Hát persze, ne ajánld fel, hogy várjam meg itt.
- Megvárhatnám itt? - kérdeztem.
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet - mondta hidegen. - A múltkor csúnyán megbántottad és aligha szeretne látni. Próbál felejteni.
- Szóval elmesélte - sóhajtottam. - Aki az otthonomban volt, az a bátyám. Együtt lakunk, már több éve. Mr. Peterson. Hallottál már róla? Hires vállalkozó.
- Istenem! - sóhajtott vihogva. - Tudtam, hogy az egész csak egy félreértés volt. Edward néha túlreagálja a dolgokat. Gyere csak be, nemsokára itthon lesz. Azt hiszem hatig dolgozik.

_____________________________

- Sajnálom, hogy az elején ilyen ellenséges voltam. Edwardnak még sohasem volt dolga nővel. Mármint...

Felhúztam a szemöldököm, miközben a teámba kortyoltam. 

- Nem olyannal, mint te - fejezte be. - Komolyan, én sem értem, hogy hogy történhetett ez. Imádom Edwardot, de a vak is látja, hogy nem vagytok egy súly csoport. Mielőtt te jöttél, mindig mondogattam neki, hogy találkozzon a barátnőimmel. Hihetetlen, de ők szinte minden nap érdeklődnek iránta. 

- Nos, örülök, hogy visszautasította - mondtam.

- Látnod kellett volna, mikor először mentetek vacsorázni - vihogott eszetlenül. - a bankkártyájáról fizette az új ruhákat, amiket választottunk neki. Tudod, ő nem ilyen. A bankkártyáját kizárólag a nyugdíjas éveire tartogatja...

- Ahogy a ruháit is? - kuncogtam. - Nevelhetnél belé valamiféle stílust, Gemma. Ha már neki nincs olyan. 

Gemma játékosan lebiggyesztette az ajkait. 

- Komolyan, láttad már a ruhatárát?! Fogalmam sincs honnan szedi ezeket a cuccokat. Valami régiség boltból? 

- Ami a vacsorán volt rajta, az jó volt - bólogatott Gemma. 

- Igen - mondtam. - Hihetetlenül szexi volt benne. Nem bánnám, ha máskor is hasonlókba járna.
- És ha felgyújtanád a mostani ruhás szekrényét - tettem hozzá halkan, kuncogva, mire Gemma is nevetni kezdett. 

- Még egy teát? - kérdezte. - Nemsokára biztosan itthon lesz. Már fél tíz. Biztosan csak túlórázik. 

- Nem köszönöm - mondtam. - Jobb, ha most megyek. Add át neki, hogy itt voltam. 

- Mindenképp - mondta, majd magához húzva megölelt. - Köszi, hogy vigyázol az öcsikémre. 

Az ajtó recsegve nyílt ki és sokkal nagyobb erővel, mint ahogy azt Gemma húzta volna. 

- Harold - mondtam. Csak pár centi választott minket el egymástól. 

- Abby - mondta. 

- Te ittál? - kérdeztem. Sőt, inkább állítottam. Dőlt belőle a pia szag és tapasztalatból tudom, hogy ez nem egy egyszerű alkoholos bonbon miatt volt. 

- Mi közöd hozzá? - morgott rekedten. - Inkább menj vissza a barátodhoz. Már biztos hiányol - ránézett az órájára miközben beszélt. - Nálam ilyenkor már rég túlestünk egy kiadós baszá...

- Edward! - sipított Gemma. 

- Látom részegen vagy elemedben - mondtam, miközben a nyakánál fogva közelebb húztam magamhoz. - Talán majd többször itatlak le. 

- Te hülye ribanc - sziszegte. 

- Igen, nos örülök, hogy már pár nap után ezt gondolod rólam - mondtam, próbáltam leplezni a sértődött hangomat. - Szólj, ha valami alkalmi dologra vágysz. Azt már úgy is tudod, olcsó vagyok. 

Gemma hitetlenül nézett rám, közben idegesen vizsgálta az öccsét. 

- Hogy találtál meg? - kérdezte Harold. 

- Talán ha kijózanodsz, akkor majd elmondom - mondtam, majd az ajtón át távoztam. 

Itt én vagyok az, aki irányít, nem pedig egy idióta hímnemű. Faszfej. 

/ Visszaemlékezés, 2010. /

- Abby, drágám. Elmondod Anyának, hogy mi történt? - kérdezte Maria. 

Sírva megráztam a fejemet. 

- Jobb lenne, ha magatokra hagynánk titeket? - érdeklődött. 

Megint megráztam. 

- Apával szeretnél beszélni róla? - kérdezte Anya. 

Zokogni kezdtem, ami egyenlő volt egy nemmel. 

- Marianak, eltudnád mondani, hogy mi történt? - simított végig a karomon Anya. - Ha nem akarod, nekünk nem mondja el. Csak ti ketten fogjátok tudni. Ez lesz a ti titkotok. 

- Nem - mondtam halkan, majd Mariára néztem. - Cs-csak szedd ki belőlem az emléket. Szedd ki - zokogtam. 

A  fejemet fogtam, és a füleimet és a hajamat húzogattam felváltva, hátha ettől eltűnnek az emlékeim.

Sokáig ment ez. Órákig, napokig. Hetekig, majd a második hónapban Maria véget vetett ennek. A füleimet fáslival tekerte a fejemnek, azzal az indokkal, hogy így a jó emlékek bent maradnak a régiek pedig eltűnnek. 

Pedig tudtam, hogy csak a véres füleim miatt aggódik. 

Aztán a hajam következett. A fodrász a meglepetés frizurát egy teljes tüsire nyírásra csinálta. 

Persze ezt is tudtam, hogy Maria tervelte ki.
Hetekig sírtam, amiért levágatta a gyönyörű hajamat. Nem voltam hajlandó iskolába járni, így már otthon rontottam a levegőt.