6. - Szex játékok

/ Ethan Peterson szemszöge /

- Maria doktornő a kettesen - dugta be fejét az ajtón Eva. A titkárnőm egy pohár kávét rakott az asztalomra, miközben én a hívást fogadtam.
- Maria, itt Ethan. Köszönöm, hogy ilyen gyorsan vissza tudtál hívni - mondtam, majd intettem Evanak, hogy elmehet.
- Neked bármit, drágám. Miben segíthetek? Azt mondtad fontos.
Körülnézek, hogy be van-e zárva az összes ajtó és le vannak-e húzva a redőnyök. Miután megbizonyosodtam róla, hogy igen, még így is halkabban szóltam a telefonba.
- Abbyről lenne szó. Őszintén, kissé aggódom érte. A...
- Miről van szó? - kérdezte a szavamba vágva. - Bántja magát?
- Nem, nem semmi ilyesmi - nyugtattam meg. - Azt hiszem, pont az ellentéte. Nagyon is elemében van. Néha... talán túlságosan is.
- Miben nyilvánul ez meg?
- A lakásomba lakik még mindig, az egyik szobát felszabadítottam neki. Szóval éppen takarítottam a lakásban mikor a szobájára került a sor. Félre ne értsd, semmit sem túrtam át, de kicsit soknak találtam azt, ami ott volt...
- Gyerünk Ethan, nem kell Ádámtól és Évától elkezdeni. A lényeget, kicsikém.
- Szex játékok - mondtam. - Mindenhol. Az ágy fölött szíjak, az ablak párkányon bilincsek, a szekrény tetején pálcák, pornó filmek a cédé tartóba és egy vibrátor az ágyában - nyekeregtem.
Sok volt ez, még azután is, hogy volt idő, mikor én is ezt csináltam. De ő az én húgom és szinte fáj látni, hogy ezt teszi mással. Vagy magával.
-  Azt hiszem ez még mindig jobb, mint a többi opció, Ethan. Jól fogadja a férfiak közeledését és ez példaértékű.
- Jobban el tudnám viselni, ha leszbikus lenne.
- Ethan, kérlek.
- Maria, ha látnád mi van itt, nem lennél ennyire elnéző. Mond csak szerinted honnan tanulta mindezt? Bele sem merek gondolni,  hogy mik vannak a fiókjaiban. Minden este új férfit hoz fel a lakásomra. Szerinted ez normális?!
- Rendben - sóhajtott. - Abby tudja, hogy beszéltünk?
- Nem. Nem is szeretném, ha megtudná.
- Nem fogja - mondta. - Jövőhéten meglátogatlak titeket. Hétfőn estefelé jövök és megnézem mi a helyzet veletek.
- Nagyra értékelem, Maria. Ez az egész annyira...
- Tudom mit érzel, Ethan. Meglátjuk, hogy mit tehetek.
- Akkor hétfőn. Köszönök mindent.
- Ne köszönd, míg nem vagyok ott. Minden jót, Ethan.


/ Harold Edward Styles szemszöge /

- Igen, tessék? - kérdeztem.
- Hey, itt Abby.
Azt a kutya fáját.
- Ő... khmgr - nyekeregtem. -  Sz-szia Miss Peterson.
- Mit csinálsz ma este? - kérdezte.
- A-ami azt illeti é-én...
- Az jó. Akkor hétre ott vagyok nálad.
... nem szeretnék találkozni veled.
- Miss Peterson, én...
- Este mindent megbeszélünk, Har...
- Abby! - kiáltottam idegesen. - Nem hiszem, hogy ez j-jó ötlet. Mi, kettőnk, ez... én nem...
- Este, Harold.
És kinyomta.


/ Abby Peterson szemszöge /

- Helló - mondtam az ajtóban állva. - Én Abby Peterson vagyok és Haroldot keresem.
- Gemma Styles - mondta a lány, kezét nyújtva. - Nincs itthon. Még dolgozik.
Hát persze, ne ajánld fel, hogy várjam meg itt.
- Megvárhatnám itt? - kérdeztem.
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet - mondta hidegen. - A múltkor csúnyán megbántottad és aligha szeretne látni. Próbál felejteni.
- Szóval elmesélte - sóhajtottam. - Aki az otthonomban volt, az a bátyám. Együtt lakunk, már több éve. Mr. Peterson. Hallottál már róla? Hires vállalkozó.
- Istenem! - sóhajtott vihogva. - Tudtam, hogy az egész csak egy félreértés volt. Edward néha túlreagálja a dolgokat. Gyere csak be, nemsokára itthon lesz. Azt hiszem hatig dolgozik.

_____________________________

- Sajnálom, hogy az elején ilyen ellenséges voltam. Edwardnak még sohasem volt dolga nővel. Mármint...

Felhúztam a szemöldököm, miközben a teámba kortyoltam. 

- Nem olyannal, mint te - fejezte be. - Komolyan, én sem értem, hogy hogy történhetett ez. Imádom Edwardot, de a vak is látja, hogy nem vagytok egy súly csoport. Mielőtt te jöttél, mindig mondogattam neki, hogy találkozzon a barátnőimmel. Hihetetlen, de ők szinte minden nap érdeklődnek iránta. 

- Nos, örülök, hogy visszautasította - mondtam.

- Látnod kellett volna, mikor először mentetek vacsorázni - vihogott eszetlenül. - a bankkártyájáról fizette az új ruhákat, amiket választottunk neki. Tudod, ő nem ilyen. A bankkártyáját kizárólag a nyugdíjas éveire tartogatja...

- Ahogy a ruháit is? - kuncogtam. - Nevelhetnél belé valamiféle stílust, Gemma. Ha már neki nincs olyan. 

Gemma játékosan lebiggyesztette az ajkait. 

- Komolyan, láttad már a ruhatárát?! Fogalmam sincs honnan szedi ezeket a cuccokat. Valami régiség boltból? 

- Ami a vacsorán volt rajta, az jó volt - bólogatott Gemma. 

- Igen - mondtam. - Hihetetlenül szexi volt benne. Nem bánnám, ha máskor is hasonlókba járna.
- És ha felgyújtanád a mostani ruhás szekrényét - tettem hozzá halkan, kuncogva, mire Gemma is nevetni kezdett. 

- Még egy teát? - kérdezte. - Nemsokára biztosan itthon lesz. Már fél tíz. Biztosan csak túlórázik. 

- Nem köszönöm - mondtam. - Jobb, ha most megyek. Add át neki, hogy itt voltam. 

- Mindenképp - mondta, majd magához húzva megölelt. - Köszi, hogy vigyázol az öcsikémre. 

Az ajtó recsegve nyílt ki és sokkal nagyobb erővel, mint ahogy azt Gemma húzta volna. 

- Harold - mondtam. Csak pár centi választott minket el egymástól. 

- Abby - mondta. 

- Te ittál? - kérdeztem. Sőt, inkább állítottam. Dőlt belőle a pia szag és tapasztalatból tudom, hogy ez nem egy egyszerű alkoholos bonbon miatt volt. 

- Mi közöd hozzá? - morgott rekedten. - Inkább menj vissza a barátodhoz. Már biztos hiányol - ránézett az órájára miközben beszélt. - Nálam ilyenkor már rég túlestünk egy kiadós baszá...

- Edward! - sipított Gemma. 

- Látom részegen vagy elemedben - mondtam, miközben a nyakánál fogva közelebb húztam magamhoz. - Talán majd többször itatlak le. 

- Te hülye ribanc - sziszegte. 

- Igen, nos örülök, hogy már pár nap után ezt gondolod rólam - mondtam, próbáltam leplezni a sértődött hangomat. - Szólj, ha valami alkalmi dologra vágysz. Azt már úgy is tudod, olcsó vagyok. 

Gemma hitetlenül nézett rám, közben idegesen vizsgálta az öccsét. 

- Hogy találtál meg? - kérdezte Harold. 

- Talán ha kijózanodsz, akkor majd elmondom - mondtam, majd az ajtón át távoztam. 

Itt én vagyok az, aki irányít, nem pedig egy idióta hímnemű. Faszfej. 

/ Visszaemlékezés, 2010. /

- Abby, drágám. Elmondod Anyának, hogy mi történt? - kérdezte Maria. 

Sírva megráztam a fejemet. 

- Jobb lenne, ha magatokra hagynánk titeket? - érdeklődött. 

Megint megráztam. 

- Apával szeretnél beszélni róla? - kérdezte Anya. 

Zokogni kezdtem, ami egyenlő volt egy nemmel. 

- Marianak, eltudnád mondani, hogy mi történt? - simított végig a karomon Anya. - Ha nem akarod, nekünk nem mondja el. Csak ti ketten fogjátok tudni. Ez lesz a ti titkotok. 

- Nem - mondtam halkan, majd Mariára néztem. - Cs-csak szedd ki belőlem az emléket. Szedd ki - zokogtam. 

A  fejemet fogtam, és a füleimet és a hajamat húzogattam felváltva, hátha ettől eltűnnek az emlékeim.

Sokáig ment ez. Órákig, napokig. Hetekig, majd a második hónapban Maria véget vetett ennek. A füleimet fáslival tekerte a fejemnek, azzal az indokkal, hogy így a jó emlékek bent maradnak a régiek pedig eltűnnek. 

Pedig tudtam, hogy csak a véres füleim miatt aggódik. 

Aztán a hajam következett. A fodrász a meglepetés frizurát egy teljes tüsire nyírásra csinálta. 

Persze ezt is tudtam, hogy Maria tervelte ki.
Hetekig sírtam, amiért levágatta a gyönyörű hajamat. Nem voltam hajlandó iskolába járni, így már otthon rontottam a levegőt.

5. - Annyira igazságtalan az élet!

/ Abby Peterson szemszöge /

- Abby... - nyöszörgött hulla fehéren Harold. - Istenem, ez annyira kínos... én nem tudtam, hogy te... én...

- Semmi gond - rántottam meg a vállam.

- Semmi gond? - visított az ajtóban állva Ethan. - A közös házunkban talállak valami idiótával és neked ez semmi gond?!

- Te...ő...én... - dadogott Harold. - Én azt hiszem, elmegyek most, Abby.

- Ez lett volna eddig is a feladatod - kacsintottam rá.

- Kifelé! - ordított Ethan, vérvörös fejjel. Nem mindig tudja értékelni a humoromat.

Harold felült, így kénytelen voltam leszállni a csípőjéről. Bénán kezdte el begombolni a farmerjét, majd megigazította magán a pólót. A csapzott hajával, a ruháival maga volt az Adonisz. Viszont azt a ronda szemüveget legszívesebben Ethan ideges fejéhez vágtam volna.

- Holnap találkozunk - mondtam, egy csókot nyomva ajkaira.

- Holnap dolgozol - figyelmeztetett Ethan.

- Ahogy én is - szólt Harold, majd megfordult és az ajtó felé indult. - Ég veled, Abby.

__________________________

/ Harold Edward Styles szemszöge / 

- Nem is tudom, mit vártam - nyöszörögtem, miközben az orromat fújtam. - Ő egy gyönyörű nő, sokat keres. Miért kellene neki egy olyan, mint én?!

- Hé! - simított végig a kezemen Gemma. - Te is helyes vagy, Edward. Ha nem lennél a bátyám már rég rád hajtottam volna. Meg ott vannak a barátnőim is. Állandóan rólad kérdeznek. 

- De nekem ő kell! - mondtam, s eleredtek a könnyeim. - Annyira igazságtalan az élet!

- Nyugodj meg, drágám! - ölelt át Gemma. - Minden rendben lesz. Na de mesélj erről az Ethanről: ki a fene ez az idióta?!

- Fogalmam sincs - ráztam meg a fejem. - Egyszer csak betoppant a házba, mindenféle köszönés nélkül. Teljesen otthon érezte magát, aztán meg Abbynek kezdett a közös házukról pampogni.

- Erre Abby? - érdeklődött Gemma. 

- Rá se hederített. Azt mondta, hogy holnap találkozunk, de én nem szeretnék egy foglalt nővel enyelegni - sírtam. 

- Összegezzük, Edward: Abby adott neked az ismeretlen Ethan ruháiból, miután  a tiedet széttépte. Aztán újból felvitt a lakására, de előtte még vacsorázni is elvitt. Ráadásul kétszer lefeküdtetek. Szerintem Abbyt hidegen hagyja Ethan, már ha együtt járnak. Te fontosabb vagy neki. 

/ Abby Peterson szemszöge / 

- A kanapén, Abby, komolyan?! - kérdezte sóhajtva Ethan. 

- Csak szórakoztattam kicsit. Átvilágíthatod az ágyat, nem fogsz rajta találni semmit - mondtam lazán. 

- Szórakoztattad. Jövőhéten már mást fogsz szórakoztatni a kanapémon?  

- Te jó ég! - visítottam fel. - Ne kezelj úgy, mint egy kurvát!

- Hát akkor ne viselkedj úgy, mintha az lennél! - kiáltott. - Holnap bejössz és ledolgozol minden kihagyott órát - váltott dühösebb hangnemre. - És pótlod a hiányos holmijaimat, a saját pénzedből. Ha kész vagy mindennel, akkor talán találkozhatsz ezzel az idiótával!

- Nem vagy az apám, hogy megmond, mit tegyek! - ordítottam rá. 

- Nem, de az apánk rám bízott téged. Felelősséget vállaltam érted és semmiféleképpen nem fogod elrontani az életed az éljünk a mának stílusoddal. Az összetört szívedet nem ezzel kellene pátyolgatnod, hanem mondjuk a barátnőiddel. Akiket rég elhanyagoltál. 

- Azokra gondolsz, akiket egytől egyig végigdugtál? - kérdeztem csípősen. - Talán nem véletlenül lettem ilyen. 

- Ne merj engem hibáztatni a saját viselkedésed miatt! Én tartottalak el, most is azt csinálom. Munkát adtam, még a saját házamba is befogadtalak és én kibírom, hogy ne hozzak fel nőket, mikor te itthon vagy.

- Szívesen elköltözök - mondtam, majd a cipőmbe bújtattam a lábamat. Igazából nem akartam innen elmenni. Ez volt az utolsó, amit szerettem volna. - Nem akartam a terhedre lenni. 

Elindultam az ajtó felé, bár nem tudom mit gondoltam. Azzal a tíz fonttal, ami nálam volt, nem megyek túl messzire, még egy napig sem húznám ki. 

- Abby, kérlek... - mondta, majd gyengéden megfogta a kezem és visszahúzott. Az instabil cipőm miatt a mellkasára borultam, ami kapóra jött, mikor zokogni kezdtem. - Nyugodj meg, drágám. Nem mész el. 

- Sajnálom, hogy ilyen kezelhetetlen vagyok - hüppögtem. - Nem bírok máshogy élni. 

- Nem kell sajnálkoznod, Abby. Én kérek bocsánatot, amiért kihoztalak a sodrodból. Azóta nem láttalak sírni, hogy... - elharapta a mondat végét, hogy ne idézze fel a szörnyű múltat. - A francba, úgy sajnálom, Abby. Nem érdemelted ezt meg. Nem te, Abby. 

/ Visszaemlékezés 2010. /

- Jót tenne neki a közegváltás – javasolta Maria. - Semmi értelme, hogy bevigyük most a pszichiátriára. Úgy sem, hogy én ügyelnék rá. Csak rosszabb állapotban lenne, mint ahogy bement.

- Ethan Angliában lakik – mondta Anya a nővérének. - Talán ott jobb lenne neki. Tudná a lakásán tanítani, aztán pár év múlva megpróbálkozhatna az egyetemmel.

- Nem lenne ez túl nagy felelősség Ethannek? - kérdezte Maria.

- Ő már felnőtt, tud vigyázni magára és másra is.

- Ez több, mint puszta vigyázás – tájékoztatta Anyámat Maria. - Rendes testvérként kell viselkednie, naponta több órát vele lennie. Minél kevesebbet egyedül hagyni. Már ha ez sikerül.

- Hogy ne sikerülne? - érdeklődik az Apám.

- Lehet, hogy rosszul fogadja majd a férfiak közeledését. Bárkiről is legyen szó. Ez egy természetes dolog ezek után. Teljesen normális lenne, ha nem közeledne semmilyen hímnemű személy felé.

- Mit akarsz ezzel mondani?

- Csak azt - mondja Maria. –, hogy folyton ügyelni kell majd rá. Zavaros viselkedés és egyéb betegségek is kialakulhatnak, ha egyedül hagyják. Depressziós lehet vagy talán teljesen elutasítja a másik nemet és a sajátja felé kezd el közeledni.

- Tessék?! - sipított Anyám.

- Előfordulhat homoszexualitás kialakulása. Ezért kell, hogy tudjátok biztosan jó kezekbe kerül.

- Ethan felelősségteljes és szereti Abbyt. Tökéletesen meglesznek együtt. Nem igaz, Abby?

- Igen, Anya – mondtam hidegen.
Nem értékeltem a dolgot, hogy elküldenek maguktól. Ők jelentették számomra a világot, rajtuk kívül nem volt semmim. Ethannel pedig csak néha találkoztunk, mikor hazajött így a kapcsolatunk nem volt túl szoros. Biztos voltam benne, hogy Anya azért küld el, mert fél, hogy nem tud vigyázni majd rám. Az elmúlt napokban annyit sírtam, hogy az egész medencét tele lehetett volna tölteni vele és ez az egész család hangulatát tönkretette. Vagy talán azt hitte, hogy leszbikus leszek. Persze tudtam, hogy ez nem történhet meg. Soha sem vonzódtam a nőkhöz, sőt egyenesen undorodtam a gondolattól, hogy egyszer velük legyek kapcsolatba. Még így, a történtek után is.

Apával nem tudtam biztosan, hogy mi a helyzet. Talán nem akart ellenszegülni Anyunak, hiszen ez mindig veszekedésekhez vezet. Na meg Maria is rendszerint kiosztotta Apámat, mikor nézeteltérése volt Anyuval.

Maria pedig csak jót akart nekem. Ő szinte mindig meghallgatott, ő volt az, akinek először elmondtam a történteket. Csak az engedélyemmel mondta el a szüleimnek, noha Anya nővére volt. Viszont a ' Pattintsuk le Abbyt ' ötlete egyáltalán nem volt az ínyemre.