7. - Kimossam a szádat?

/ Abby Peterson Szemszöge /

- Mi a helyzet az új barátoddal, Abby? - kérdezte Maria.
A nem várt belépője után - ami azt jelentette, hogy csomagokkal áll az ajtóban - kelletlenül a nappaliba invitáltam. De ahogy a taxis még több bőröndöt cipelt be, elszállt a maradék jókedvem is. Biztos voltam benne, hogy sokáig marad, ez pedig semmi jót nem jelentett.
Volt már ilyen nem egyszer, az életünk Ethannel pedig fenekestül felforgott, mikor Maria itt tartózkodott.
Tulajdonképpen nem értettem, hogy miért jön ide félévente. Mint pszichiáter, nem teheti meg, hogy a betege lakásába csövezzen. De családtagként is csak egy pár órás látogatás lenne a normális. Hisz ő csak a nagynénink, nem egy ápolásra szoruló nagymama.
- Nincsen barátom, Maria - mondtam.
- Nincs? - kérdezte szemöldök ráncolva. - De csak van akivel találkozgatsz. Egy gyönyörű nő vagy, nem hiszem el, hogy egy férfi sem epekedik utánad, drágám.
- Hát - igazgattam el a hajamat. - Van egy fiú, akivel nemrég találkoztam. A neve Harold Edward Styles.

________________________________

/ Harold Edward Styles szemszöge / 

- Egy igazi kő bunkó voltál! - ordított velem Gemma, majd tarkón csapott. - Mond csak, erre tanított Anya?! 

- Nem - mormogtam. 

- Ittál? - kérdezte mérgesen.
Egy aprót bólintottam.
- Válaszolj, ha kérdeztelek!
- Igen!
- És arra nem gondoltál, hogy ehelyett rendezhetnéd a dolgaidat az első nőnemű lénnyel, aki szóba áll veled?! Nem vertük eléggé a fejedbe, hogy a pia nem old meg semmit? Mond csak, te is megakarsz halni, mielőtt még egy kicsit is élnél? - kiáltott idegesen.
- Miért bánsz így velem? - kérdeztem remegő ajkakkal. Soha sem beszélt még így hozzám.
- Fel kell nőnöd, Edward! Fogadd el végre, hogy Anya már nem él és lépj túl rajta. És ne merj nekem hazudni, mert tegnap Abby boldogan mesélt róla, hogy azt mondtad, az Anyádnál laksz!
- Miért nem gyászolhatom, amíg akarom? - sírtam.
- Mert már több, mint egy éve ezt csinálod és ez nem normális! - kiáltott. - Viselkedj végre férfiként, Edward! Ne szúrd el az életed a gyászolásod miatt. Hát nem érted?! Ha most nem cselekedsz, akkor te is egyedül fogsz meghalni.
A szememet törölgetve bólogattam.
- Sajnálom.
- Gyere ide drágám - tárta szét a karjait egy ölelésre, majd magához húzott. - Most pedig keress magadnak valami normális ruhát és menj el Abbyhez. Sok dolgot kell megbeszélnetek.


/ Abby Peterson szemszöge /

- Kikészít engem - sírtam Maria vállába.
- Úgy érzed nála van a hatalom?
- Nem, nem erről van szó - motyogtam. - Az a gond, hogy nálam van.
- De neked ez tetszik, nem igaz? - kérdezte kedvesen. - Mit vársz tőle, Abby?
- Fogalmam sincs - zokogtam. - Csak azt akarom, hogy szeressen. Szükségem van rá.
- Hát mond meg neki, drágám. A férfiak egyszerű lények, mindent szó szerint értenek. Csak mond el neki, amit érzel.
- Könnyű ezt mondani - motyogtam. - Nem ismerem annyira, hogy egyből szerelmet valljak neki, Maria.
- Akkor ez csak egy egyszerű vonzódás?
A fejemet ráztam.
- Több annál, azt hiszem.


/ Ethan Peterson szemszöge /

- Segíthetek? - kérdeztem a kertünkben álldogáló férfitól.
- Uhh..ööö...é-én...
Felhúztam a szemöldököm, majd elindultam felé.
- Abbyhez jöttem - mondta, miközben hátrálni kezdett. - De é-én nem...mi...
- A házban van - tájékoztattam megvilágosulva. A fickó Abby új barátja, aki történetesen az én pólómat viselte.
Félénken bólintott, majd elindult a bejárat felé. Út közben megelőztem és kinyitottam neki az ajtót.
- Megjöttem! - kiáltottam, majd az új barát fülébe suttogtam. - Tíz percet kapsz.

A konyhába mentem, ahol Abby és Maria ült. Úgy látszik összebarátkoztak.
- Maria! - mondtam meglepettséget színlelve. - Micsoda meglepetés! Mi járatban errefelé? 
Felém lépkedve egy-egy puszit nyomott az arcomra, csak utána válaszolt.
- Errefelé jártam és gondoltam benézek - mondta vidáman.
- Négy bőrönddel együtt - mormogta Abby, hogy csak én halljam.
Maria háttal állt neki, azonban így is eljutott hozzá Abby panaszkodása. Vigyorogva rám kacsintott, majd a húgom felé fordult.
- Mutass be a helyes kis barátodnak, Abby.
Úgy tűnt, csak most jött rá, hogy ki is áll mellettem. Meglepetés csillogott a szemeiben és egy gyors mozdulattal letörölte - más számára - láthatatlan könnycseppjeit.
- Maria, őt itt Harold Edward Styles. Harold, ő itt a nagynénim, Maria.

/ Harold Edward Styles szemszöge /

- Nagyon örülök - nyújtottam a kezemet a hölgy felé.
- Úgyszintén - bólintott, majd megrázta a kezemet. - Sokat hallottam már rólad.
- I-igazán?
- Jaj drágám, ne légy szégyenlős - érintette meg a vállam. - Abbyvel egész nap rólad beszélgettünk - mondta, majd csendben, hogy csak én halljam, hozzátette: Hidd el, odavan érted.
- Említettem már, hogy Maria pszichológus? - kérdezte Abby idegesen. - Észre sem veszed és már el is locsogtad neki az egész életedet. Különleges képessége van ehhez.
- Köszönöm ezt a bájos bemutatást, Abby - nézett hátra Maria.
Ismertem ezt a nézést: ilyen volt Anya arca, mikor régen megjegyezte, hogy milyen csinos vagyok. Kedves volt hozzám, pedig tudtam, hogy szívből gyűlöli a ruháimat.
Akkoriban még elég vad életet éltem. Nem hordtam a szemüvegem, annak ellenére, hogy rossz volt a szemem. A nadrágom minden lehetséges helyen ki volt szaggatva, a pólóim pedig túlságosan is sokat mutattak meg belőlem. Az ingeim színesek voltak, koszosak és a nadrágomhoz hasonlóan mind ki volt szaggatva.
Anya halálakor jöttem rá, hogy életmódot kell váltanom. Megbántam, amiért elhanyagoltam őt. Pár nap alatt az egész ruhatáramat kicseréltem. A régi cuccaimat kidobtam, a maradék cigimet Gemmának adtam, hogy csináljon vele amit akar.
A sarki turkálóba - ahova régen Anya is járt - mentem új ruhákért. Kiváltottam egy dioptriás szemüveget az orvosnál, a legolcsóbbat választottam. A megmaradt pénzemből a pótvizsgáimat intéztem és folyamatosan felzárkóztatásokra, különórákra jártam, hogy letudjak érettségizni.
Ez voltam én.  Folyamatosan próbáltam egy olyan képet kialakítani magamról, amire Anya büszke lett volna.
- Beszélhetnénk? - kérdeztem Abbyt.
- Persze - válaszolta továbbra is dühösen.
- Mi addig kipakoljuk a szobádat, hogy legyen helye Marianak - tájékoztatta Abbyt a számomra még mindig ismeretlen férfi.
- Oké - vakkantotta, de gyorsan megrázta a fejét és korrigált. - Ne, nem szükséges. M-majd én megcsinálom. Hagyjad. Megoldom én. Semmi gond, Ethan.
Tehát a neve Ethan. Már csak azt lenne jó tudni, hogy mégis ki a fene ő.
- Nyugi Abby, elintézzük mi - legyintett Ethan. - Te csak menj és beszélj Harolddal.
- Edward - mormogtam, mire rám nézett. - A nevem Edward.
- Tökmindegy, Harold.
Istenem. Ez hihetetlen.
- Szeretném, ha én pakolhatnám ki a szobámat - mondta Abby. - Ti addig pihenjetek.
- Nem ügy, húgi, megcsináljuk mi.
Húgi?!
- Hagyjátok békén a szobámat!
- Abby Peterson! Kikérem ezt a hangnemet mindkettőnkkel szemben - dorogálta Maria. - Mi van a szobádban, ami ennyire ott szeretne maradni?
Abby arcán felismerés suhant át, majd olyan arccal nézett Ethan felé, ami még engem is megijesztett.
- Te hívtad ide?! - visította egy oktávval magasabban. - Te! Te hülye, kotnyeles, rohadt, szemét...
- Ezt azonnal fejezd be - mutatott rá Maria. - Ne merészelj így beszélni a bátyáddal Abby.
Báty?
Ó istenem!
- Francba, francba, francba - mormogtam idegesen.
- Már te is kezded? - vakkantotta Maria. - Isten bizony kimosom a szádat Harold, ha ezt még egyszer meghallom tőled! Hogy beszélhet így egy ilyen férfi?
- Elnézést - mondtam szomorúan. - Abby, kérlek hallgass meg - fordultam hozzá. - Félreértettem a helyzetet! Én azt hittem, hogy Ethan a te...
- Egy fodrászhoz nem iratod máris be? - sipított Abby. - Nem beszélhetsz így vele, mikor most először találkoztatok! Semmikor nem beszélhetsz így vele.
- Nyugodj meg - simított végig a hátán Ethan, miközben magához húzta egy ölelésre.
- Te engem ne nyugtatgass, te áruló, szemét dög! Hogy tehetted ezt?!
- É-én jobb, ha most... most inkább elmegyek - mondtam, miközben az ajtó felé fordultam.
- Ne menj el, beszéljük meg, kérlek Harold! - kiáltott utánam Abby.
Én viszont jobbnak láttam, ha most elmegyek innen. És amíg Maria itt van, addig be sem teszem ide a lábamat.


/ Abby Peterson szemszöge /

Visítva ütöttem Ethan hátát, miközben ő ölelt engem. Maria mögöttem boldogan elmosolyodott, ahogy Harold elhagyta a házat.
- Ez volt a terved? - kiáltottam rá. - Idejössz, elűzöd a barátomat és teljesen felforgatod az életem?! Hát gratulálok, sikerült. Most már nyugodtan elmehetsz!
- Abby, drágám...
- Ne nevezz drágámnak - ordítottam. - Mit akarsz még? A szememre akarod hányni, hogy nem méltó viselkedés ez egy nőnek?! Vagy feltúrod a szobámat és világgá kürtölöd, hogy mennyire elmebeteg szokásaim vannak? Esetleg elmondod a szüleimnek, hogy elborzadjanak tőlem? Ne fáradj, ezt már akkor megoldottad, mikor pár éve minden szarsággal telebeszélted a fejüket. Kitagadtak miattad! Te meg itt parádézol és próbálod tovább rontani az életem. Mond, mikor szűnsz már meg végre?!
- Most, hogy ezt kiadtad magadból - mondta hidegen. - Inkább elmegyek és majd benézek, mikor végre megnyugodtál.
- Viszlát, Maria - csókolta halántékon Ethan, majd sértetten elhagyta a konyhát.

6. - Szex játékok

/ Ethan Peterson szemszöge /

- Maria doktornő a kettesen - dugta be fejét az ajtón Eva. A titkárnőm egy pohár kávét rakott az asztalomra, miközben én a hívást fogadtam.
- Maria, itt Ethan. Köszönöm, hogy ilyen gyorsan vissza tudtál hívni - mondtam, majd intettem Evanak, hogy elmehet.
- Neked bármit, drágám. Miben segíthetek? Azt mondtad fontos.
Körülnézek, hogy be van-e zárva az összes ajtó és le vannak-e húzva a redőnyök. Miután megbizonyosodtam róla, hogy igen, még így is halkabban szóltam a telefonba.
- Abbyről lenne szó. Őszintén, kissé aggódom érte. A...
- Miről van szó? - kérdezte a szavamba vágva. - Bántja magát?
- Nem, nem semmi ilyesmi - nyugtattam meg. - Azt hiszem, pont az ellentéte. Nagyon is elemében van. Néha... talán túlságosan is.
- Miben nyilvánul ez meg?
- A lakásomba lakik még mindig, az egyik szobát felszabadítottam neki. Szóval éppen takarítottam a lakásban mikor a szobájára került a sor. Félre ne értsd, semmit sem túrtam át, de kicsit soknak találtam azt, ami ott volt...
- Gyerünk Ethan, nem kell Ádámtól és Évától elkezdeni. A lényeget, kicsikém.
- Szex játékok - mondtam. - Mindenhol. Az ágy fölött szíjak, az ablak párkányon bilincsek, a szekrény tetején pálcák, pornó filmek a cédé tartóba és egy vibrátor az ágyában - nyekeregtem.
Sok volt ez, még azután is, hogy volt idő, mikor én is ezt csináltam. De ő az én húgom és szinte fáj látni, hogy ezt teszi mással. Vagy magával.
-  Azt hiszem ez még mindig jobb, mint a többi opció, Ethan. Jól fogadja a férfiak közeledését és ez példaértékű.
- Jobban el tudnám viselni, ha leszbikus lenne.
- Ethan, kérlek.
- Maria, ha látnád mi van itt, nem lennél ennyire elnéző. Mond csak szerinted honnan tanulta mindezt? Bele sem merek gondolni,  hogy mik vannak a fiókjaiban. Minden este új férfit hoz fel a lakásomra. Szerinted ez normális?!
- Rendben - sóhajtott. - Abby tudja, hogy beszéltünk?
- Nem. Nem is szeretném, ha megtudná.
- Nem fogja - mondta. - Jövőhéten meglátogatlak titeket. Hétfőn estefelé jövök és megnézem mi a helyzet veletek.
- Nagyra értékelem, Maria. Ez az egész annyira...
- Tudom mit érzel, Ethan. Meglátjuk, hogy mit tehetek.
- Akkor hétfőn. Köszönök mindent.
- Ne köszönd, míg nem vagyok ott. Minden jót, Ethan.


/ Harold Edward Styles szemszöge /

- Igen, tessék? - kérdeztem.
- Hey, itt Abby.
Azt a kutya fáját.
- Ő... khmgr - nyekeregtem. -  Sz-szia Miss Peterson.
- Mit csinálsz ma este? - kérdezte.
- A-ami azt illeti é-én...
- Az jó. Akkor hétre ott vagyok nálad.
... nem szeretnék találkozni veled.
- Miss Peterson, én...
- Este mindent megbeszélünk, Har...
- Abby! - kiáltottam idegesen. - Nem hiszem, hogy ez j-jó ötlet. Mi, kettőnk, ez... én nem...
- Este, Harold.
És kinyomta.


/ Abby Peterson szemszöge /

- Helló - mondtam az ajtóban állva. - Én Abby Peterson vagyok és Haroldot keresem.
- Gemma Styles - mondta a lány, kezét nyújtva. - Nincs itthon. Még dolgozik.
Hát persze, ne ajánld fel, hogy várjam meg itt.
- Megvárhatnám itt? - kérdeztem.
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet - mondta hidegen. - A múltkor csúnyán megbántottad és aligha szeretne látni. Próbál felejteni.
- Szóval elmesélte - sóhajtottam. - Aki az otthonomban volt, az a bátyám. Együtt lakunk, már több éve. Mr. Peterson. Hallottál már róla? Hires vállalkozó.
- Istenem! - sóhajtott vihogva. - Tudtam, hogy az egész csak egy félreértés volt. Edward néha túlreagálja a dolgokat. Gyere csak be, nemsokára itthon lesz. Azt hiszem hatig dolgozik.

_____________________________

- Sajnálom, hogy az elején ilyen ellenséges voltam. Edwardnak még sohasem volt dolga nővel. Mármint...

Felhúztam a szemöldököm, miközben a teámba kortyoltam. 

- Nem olyannal, mint te - fejezte be. - Komolyan, én sem értem, hogy hogy történhetett ez. Imádom Edwardot, de a vak is látja, hogy nem vagytok egy súly csoport. Mielőtt te jöttél, mindig mondogattam neki, hogy találkozzon a barátnőimmel. Hihetetlen, de ők szinte minden nap érdeklődnek iránta. 

- Nos, örülök, hogy visszautasította - mondtam.

- Látnod kellett volna, mikor először mentetek vacsorázni - vihogott eszetlenül. - a bankkártyájáról fizette az új ruhákat, amiket választottunk neki. Tudod, ő nem ilyen. A bankkártyáját kizárólag a nyugdíjas éveire tartogatja...

- Ahogy a ruháit is? - kuncogtam. - Nevelhetnél belé valamiféle stílust, Gemma. Ha már neki nincs olyan. 

Gemma játékosan lebiggyesztette az ajkait. 

- Komolyan, láttad már a ruhatárát?! Fogalmam sincs honnan szedi ezeket a cuccokat. Valami régiség boltból? 

- Ami a vacsorán volt rajta, az jó volt - bólogatott Gemma. 

- Igen - mondtam. - Hihetetlenül szexi volt benne. Nem bánnám, ha máskor is hasonlókba járna.
- És ha felgyújtanád a mostani ruhás szekrényét - tettem hozzá halkan, kuncogva, mire Gemma is nevetni kezdett. 

- Még egy teát? - kérdezte. - Nemsokára biztosan itthon lesz. Már fél tíz. Biztosan csak túlórázik. 

- Nem köszönöm - mondtam. - Jobb, ha most megyek. Add át neki, hogy itt voltam. 

- Mindenképp - mondta, majd magához húzva megölelt. - Köszi, hogy vigyázol az öcsikémre. 

Az ajtó recsegve nyílt ki és sokkal nagyobb erővel, mint ahogy azt Gemma húzta volna. 

- Harold - mondtam. Csak pár centi választott minket el egymástól. 

- Abby - mondta. 

- Te ittál? - kérdeztem. Sőt, inkább állítottam. Dőlt belőle a pia szag és tapasztalatból tudom, hogy ez nem egy egyszerű alkoholos bonbon miatt volt. 

- Mi közöd hozzá? - morgott rekedten. - Inkább menj vissza a barátodhoz. Már biztos hiányol - ránézett az órájára miközben beszélt. - Nálam ilyenkor már rég túlestünk egy kiadós baszá...

- Edward! - sipított Gemma. 

- Látom részegen vagy elemedben - mondtam, miközben a nyakánál fogva közelebb húztam magamhoz. - Talán majd többször itatlak le. 

- Te hülye ribanc - sziszegte. 

- Igen, nos örülök, hogy már pár nap után ezt gondolod rólam - mondtam, próbáltam leplezni a sértődött hangomat. - Szólj, ha valami alkalmi dologra vágysz. Azt már úgy is tudod, olcsó vagyok. 

Gemma hitetlenül nézett rám, közben idegesen vizsgálta az öccsét. 

- Hogy találtál meg? - kérdezte Harold. 

- Talán ha kijózanodsz, akkor majd elmondom - mondtam, majd az ajtón át távoztam. 

Itt én vagyok az, aki irányít, nem pedig egy idióta hímnemű. Faszfej. 

/ Visszaemlékezés, 2010. /

- Abby, drágám. Elmondod Anyának, hogy mi történt? - kérdezte Maria. 

Sírva megráztam a fejemet. 

- Jobb lenne, ha magatokra hagynánk titeket? - érdeklődött. 

Megint megráztam. 

- Apával szeretnél beszélni róla? - kérdezte Anya. 

Zokogni kezdtem, ami egyenlő volt egy nemmel. 

- Marianak, eltudnád mondani, hogy mi történt? - simított végig a karomon Anya. - Ha nem akarod, nekünk nem mondja el. Csak ti ketten fogjátok tudni. Ez lesz a ti titkotok. 

- Nem - mondtam halkan, majd Mariára néztem. - Cs-csak szedd ki belőlem az emléket. Szedd ki - zokogtam. 

A  fejemet fogtam, és a füleimet és a hajamat húzogattam felváltva, hátha ettől eltűnnek az emlékeim.

Sokáig ment ez. Órákig, napokig. Hetekig, majd a második hónapban Maria véget vetett ennek. A füleimet fáslival tekerte a fejemnek, azzal az indokkal, hogy így a jó emlékek bent maradnak a régiek pedig eltűnnek. 

Pedig tudtam, hogy csak a véres füleim miatt aggódik. 

Aztán a hajam következett. A fodrász a meglepetés frizurát egy teljes tüsire nyírásra csinálta. 

Persze ezt is tudtam, hogy Maria tervelte ki.
Hetekig sírtam, amiért levágatta a gyönyörű hajamat. Nem voltam hajlandó iskolába járni, így már otthon rontottam a levegőt.

5. - Annyira igazságtalan az élet!

/ Abby Peterson szemszöge /

- Abby... - nyöszörgött hulla fehéren Harold. - Istenem, ez annyira kínos... én nem tudtam, hogy te... én...

- Semmi gond - rántottam meg a vállam.

- Semmi gond? - visított az ajtóban állva Ethan. - A közös házunkban talállak valami idiótával és neked ez semmi gond?!

- Te...ő...én... - dadogott Harold. - Én azt hiszem, elmegyek most, Abby.

- Ez lett volna eddig is a feladatod - kacsintottam rá.

- Kifelé! - ordított Ethan, vérvörös fejjel. Nem mindig tudja értékelni a humoromat.

Harold felült, így kénytelen voltam leszállni a csípőjéről. Bénán kezdte el begombolni a farmerjét, majd megigazította magán a pólót. A csapzott hajával, a ruháival maga volt az Adonisz. Viszont azt a ronda szemüveget legszívesebben Ethan ideges fejéhez vágtam volna.

- Holnap találkozunk - mondtam, egy csókot nyomva ajkaira.

- Holnap dolgozol - figyelmeztetett Ethan.

- Ahogy én is - szólt Harold, majd megfordult és az ajtó felé indult. - Ég veled, Abby.

__________________________

/ Harold Edward Styles szemszöge / 

- Nem is tudom, mit vártam - nyöszörögtem, miközben az orromat fújtam. - Ő egy gyönyörű nő, sokat keres. Miért kellene neki egy olyan, mint én?!

- Hé! - simított végig a kezemen Gemma. - Te is helyes vagy, Edward. Ha nem lennél a bátyám már rég rád hajtottam volna. Meg ott vannak a barátnőim is. Állandóan rólad kérdeznek. 

- De nekem ő kell! - mondtam, s eleredtek a könnyeim. - Annyira igazságtalan az élet!

- Nyugodj meg, drágám! - ölelt át Gemma. - Minden rendben lesz. Na de mesélj erről az Ethanről: ki a fene ez az idióta?!

- Fogalmam sincs - ráztam meg a fejem. - Egyszer csak betoppant a házba, mindenféle köszönés nélkül. Teljesen otthon érezte magát, aztán meg Abbynek kezdett a közös házukról pampogni.

- Erre Abby? - érdeklődött Gemma. 

- Rá se hederített. Azt mondta, hogy holnap találkozunk, de én nem szeretnék egy foglalt nővel enyelegni - sírtam. 

- Összegezzük, Edward: Abby adott neked az ismeretlen Ethan ruháiból, miután  a tiedet széttépte. Aztán újból felvitt a lakására, de előtte még vacsorázni is elvitt. Ráadásul kétszer lefeküdtetek. Szerintem Abbyt hidegen hagyja Ethan, már ha együtt járnak. Te fontosabb vagy neki. 

/ Abby Peterson szemszöge / 

- A kanapén, Abby, komolyan?! - kérdezte sóhajtva Ethan. 

- Csak szórakoztattam kicsit. Átvilágíthatod az ágyat, nem fogsz rajta találni semmit - mondtam lazán. 

- Szórakoztattad. Jövőhéten már mást fogsz szórakoztatni a kanapémon?  

- Te jó ég! - visítottam fel. - Ne kezelj úgy, mint egy kurvát!

- Hát akkor ne viselkedj úgy, mintha az lennél! - kiáltott. - Holnap bejössz és ledolgozol minden kihagyott órát - váltott dühösebb hangnemre. - És pótlod a hiányos holmijaimat, a saját pénzedből. Ha kész vagy mindennel, akkor talán találkozhatsz ezzel az idiótával!

- Nem vagy az apám, hogy megmond, mit tegyek! - ordítottam rá. 

- Nem, de az apánk rám bízott téged. Felelősséget vállaltam érted és semmiféleképpen nem fogod elrontani az életed az éljünk a mának stílusoddal. Az összetört szívedet nem ezzel kellene pátyolgatnod, hanem mondjuk a barátnőiddel. Akiket rég elhanyagoltál. 

- Azokra gondolsz, akiket egytől egyig végigdugtál? - kérdeztem csípősen. - Talán nem véletlenül lettem ilyen. 

- Ne merj engem hibáztatni a saját viselkedésed miatt! Én tartottalak el, most is azt csinálom. Munkát adtam, még a saját házamba is befogadtalak és én kibírom, hogy ne hozzak fel nőket, mikor te itthon vagy.

- Szívesen elköltözök - mondtam, majd a cipőmbe bújtattam a lábamat. Igazából nem akartam innen elmenni. Ez volt az utolsó, amit szerettem volna. - Nem akartam a terhedre lenni. 

Elindultam az ajtó felé, bár nem tudom mit gondoltam. Azzal a tíz fonttal, ami nálam volt, nem megyek túl messzire, még egy napig sem húznám ki. 

- Abby, kérlek... - mondta, majd gyengéden megfogta a kezem és visszahúzott. Az instabil cipőm miatt a mellkasára borultam, ami kapóra jött, mikor zokogni kezdtem. - Nyugodj meg, drágám. Nem mész el. 

- Sajnálom, hogy ilyen kezelhetetlen vagyok - hüppögtem. - Nem bírok máshogy élni. 

- Nem kell sajnálkoznod, Abby. Én kérek bocsánatot, amiért kihoztalak a sodrodból. Azóta nem láttalak sírni, hogy... - elharapta a mondat végét, hogy ne idézze fel a szörnyű múltat. - A francba, úgy sajnálom, Abby. Nem érdemelted ezt meg. Nem te, Abby. 

/ Visszaemlékezés 2010. /

- Jót tenne neki a közegváltás – javasolta Maria. - Semmi értelme, hogy bevigyük most a pszichiátriára. Úgy sem, hogy én ügyelnék rá. Csak rosszabb állapotban lenne, mint ahogy bement.

- Ethan Angliában lakik – mondta Anya a nővérének. - Talán ott jobb lenne neki. Tudná a lakásán tanítani, aztán pár év múlva megpróbálkozhatna az egyetemmel.

- Nem lenne ez túl nagy felelősség Ethannek? - kérdezte Maria.

- Ő már felnőtt, tud vigyázni magára és másra is.

- Ez több, mint puszta vigyázás – tájékoztatta Anyámat Maria. - Rendes testvérként kell viselkednie, naponta több órát vele lennie. Minél kevesebbet egyedül hagyni. Már ha ez sikerül.

- Hogy ne sikerülne? - érdeklődik az Apám.

- Lehet, hogy rosszul fogadja majd a férfiak közeledését. Bárkiről is legyen szó. Ez egy természetes dolog ezek után. Teljesen normális lenne, ha nem közeledne semmilyen hímnemű személy felé.

- Mit akarsz ezzel mondani?

- Csak azt - mondja Maria. –, hogy folyton ügyelni kell majd rá. Zavaros viselkedés és egyéb betegségek is kialakulhatnak, ha egyedül hagyják. Depressziós lehet vagy talán teljesen elutasítja a másik nemet és a sajátja felé kezd el közeledni.

- Tessék?! - sipított Anyám.

- Előfordulhat homoszexualitás kialakulása. Ezért kell, hogy tudjátok biztosan jó kezekbe kerül.

- Ethan felelősségteljes és szereti Abbyt. Tökéletesen meglesznek együtt. Nem igaz, Abby?

- Igen, Anya – mondtam hidegen.
Nem értékeltem a dolgot, hogy elküldenek maguktól. Ők jelentették számomra a világot, rajtuk kívül nem volt semmim. Ethannel pedig csak néha találkoztunk, mikor hazajött így a kapcsolatunk nem volt túl szoros. Biztos voltam benne, hogy Anya azért küld el, mert fél, hogy nem tud vigyázni majd rám. Az elmúlt napokban annyit sírtam, hogy az egész medencét tele lehetett volna tölteni vele és ez az egész család hangulatát tönkretette. Vagy talán azt hitte, hogy leszbikus leszek. Persze tudtam, hogy ez nem történhet meg. Soha sem vonzódtam a nőkhöz, sőt egyenesen undorodtam a gondolattól, hogy egyszer velük legyek kapcsolatba. Még így, a történtek után is.

Apával nem tudtam biztosan, hogy mi a helyzet. Talán nem akart ellenszegülni Anyunak, hiszen ez mindig veszekedésekhez vezet. Na meg Maria is rendszerint kiosztotta Apámat, mikor nézeteltérése volt Anyuval.

Maria pedig csak jót akart nekem. Ő szinte mindig meghallgatott, ő volt az, akinek először elmondtam a történteket. Csak az engedélyemmel mondta el a szüleimnek, noha Anya nővére volt. Viszont a ' Pattintsuk le Abbyt ' ötlete egyáltalán nem volt az ínyemre.

4. - Beszállsz?

/ Abby Peterson szemszöge /

- Hétre foglaltam asztalt, Peterson névre - mondtam az ajtónálló férfinak. A papírjára pillantott, majd pár firka után elhúzta a vörös kordonszalagot.

- Jó szórakozást, Miss Peterson - mondta a férfi buján mosolyogva. Kár hogy az a plusz ötven kiló rajta van. Így semmi esélye.

- Indulj már, Harold – mondtam, miközben a kezénél fogva behúztam.

/ Harold Edward Styles szemszöge / 

 

- Mi a fenét csinálsz? - kérdezi vigyorogva Abby.

- Én... Mm...a-azt hiszem… - megköszörültem a torkomat. - Cs-csak ki akartam neked húzni a-a… széket.

- Ez kedves tőled, de megvagyok – intett le még mindig vigyorogva. Kínosan a székhez sétáltam és leültem rá.

_____________________________

- Finom a salátád ? - kérdezte Abby. Óvatósan bólintottam.

- És hogy ízlik a marha steak ? - érdeklődtem.

- Haláli – mondta, majd nyelt egyet. - Ahogy a ruhád is. Hova tűntek a hidegháborús cuccaid?

- Gemma, vagyis a nővérem…

- Ezek a te ruháid? - kérdezte. Bólintottam.

- Szörnyen szexi vagy benne – mondta, majd megnyalta az ajkait. - Kezdek félni, hogy talán valaki elcsábít tőlem.

Elpirultam a szavaitól.

- Szóval mit szólnál hozzá, ha a ma estét nálam töltenéd… nehogy valaki kísértésbe essen.

- Az estét? Nincsenek nálam a cuccaim – motyogtam.

- Úgy értem az estét és a holnap reggelt. A cuccaiddal pedig ne is foglalkozz. Anélkül sokkal jobban fogunk szórakozni – mondta kaján mosollyal.

- Abby! - mondtam szörnyülködve.

- Oké, oké. Majd adok neked ruhákat. Velem jössz?

Kellett pár perc, míg elgondolkozok az egészen.

- Szeretnéd felhívni előtte anyucit?

- Nem, nem én veled maradok az éjszakára.

- Akkor indulhatnánk, Harold?

- Engem Edwardnak hívnak – morogtam. Képtelen megjegyezni a nevemet.

- Mit számít?

/ Abby Peterson szemszöge /

- Jártál már itt – mondtam. - Érezd magad otthon.

De ami azt illeti fogalmam sincs miért mondtam ezt. Soha nem tud ellazulni.

- Kérsz egy pohár vizet? - kérdeztem. - Vagy egy bort?

- Egy bor jól esne – mondta félénken. Vigyorogva kihúztam az üvegből a dugót, majd a kezébe adtam.

- Ú-úgy értem… e-egy pohár – motyota.

- Lazíts Harold. Én is iszok, fél óra alatt betermeljük ezt a mennyiséget.

- Egy liter, Abby? - kérdezte hitetlenkedve.

- Már csak a fele van benne. Ennyi nem árt – rántottam meg a vállam, majd a kanapéhoz mentem, Haroldot magam után húzva.
Néha úgy érzem, egy kutyával találkozgatok.

Leülök és megvárom amíg Harold is így tesz, majd az ölébe rakom a lábaimat.

- Megmasszíroznád, kérlek? - kérdeztem édes mosollyal. - Ezek a magassarkúk kikészítenek.

______________________________

- És most? - kérdezte.

- Folytasd, amit elkezdtél, nagyfiú – vigyorogtam. Szinte a fellegekben jártam, mikor megcsókolt. Ő kezdeményezett, a francba is! Bár ki tudna ellenállni a lábaimnak? Még szép, hogy senki.

- Jó? - érdeklődött újból, miközben a nyakamat csókolgatta. Több volt, mint jó… már az előzőhöz képest.

- Fogd be, Harold és csókolj meg – nyögtem.

Enyhén nedves ajkait az enyémre illesztette. A vacsora ellenére is éreztem a dianás cukor ízét a száján. De a csókja elfeledtette velem, hogy a nagyimra emlékeztet.

A csókcsata közepette magam sem tudtam hogyan, de az ölébe kerültem. A lábammal átkaroltam a derekát és most először éreztem azt, hogy ő irányít.

És ezt utáltam.
- Mi lenne, ha kicsit kényelmesebbre váltanánk? - kérdeztem vigyorogva, miközben a vállánál fogva ledöntöttem a kanapéra. Én voltam felül, én irányítottam. Biztonságban éreztem magam.

Újból egymás ajkaira tapadtunk, de már én kezdeményeztem. A csípőmet próbaképpen hozzádörgöltem, mire hangosan belenyögött a csókunkba.

- Uralkodj magadon, Harold. Nem fogsz két buja érintéstől elmenni – súgtam a fülébe. - Nem engedem.

A kezem lassan végigfuttattam a vállán, majd a mellkasán, egészen a nadrágjáig. A pólóját óvatosan felemeltem és az ágyékán végighúztam a körmeimet. Aztán benyúltam a nadrágjába.

- A franc, Abby! - nyögte.

- Ezt is megéltük, hm? - nevettem. - A franc? Tudsz ennél csúnyábbat is, Harold? - kérdeztem, majd lassan végighúztam kezem a férfiasságán.

- Istenem, Abby! - ordított újból. - Abby, Abby, a francba!

- Úgy látszik nem – mondtam lebiggyesztett ajkakkal. - Talán kellene valami motiválóbb dolog?

- Nem – mondta. De ez nem Harold volt.

Egy pillanat alatt felkapcsolódott a ház összes villanya. Rávilágítva, hogy mit is csinálunk.

- Mizu Ethan? - kérdeztem. - Beszállsz?

A végtelenségig tudtam volna nevetni a két fiú fején, a kérdésem hallatán. 

 

3. - Ez nem is öltözködés

/ Abby Peterson szemszöge /

- Hol a fenében vagy? - sóhajtottam, Harold után kajtatva. A göncei az ágy szélén voltak, neki viszont nyoma veszett. - Harold!
Halk szitkozódást hallottam a fürdőből, aztán résnyire kinyílt az ajtó.
- Beadnád a ruháim, kérlek?
- Te egyedül fürödtél? Megvárhattál volna. - biggyesztettem le játékosan az ajkam. - Majd máskor bepótoljuk.
- A ru...
- Öltözz fel gyorsan, mert nemsokára munkába kell mennem.
- Abby, a ruháimat idehoznád, ha szépen megkérlek? - kérdezte félénk hangon.
- Ó, erről el is felejtkeztem - kaptam a fejemhez. - Nem.
Meglepetten emelte fel a szemöldökét.
- Tegnap szexeltünk, szóval nyugodtan kijelenthetem, hogy láttalak már meztelenül. Ráadásul eszem ágában sincs visszaadni azokat az undorító cuccokat, amit te ruhának nevezel. 
- Akkor miben menjek ma haza?! - kérdezte idegesen.
Elvigyorodtam, amiért így felhúzta magát ezen.

- Van itt pár ruha, ami szerintem jó lenne rád - mondtam, majd Ethan szekrénye felé indultam és kivettem pár darabot. - De azt hiszem jobb lenne, ha itt vennéd fel, nehogy vizes legyen. Ígérem, nem leskelődök.

__________________________

- Mr. Peterson - mondtam mosolyogva. - Segíthetek valamiben? 

- Ki a fene volt az a srác, az én ruháimban, az én húgom ajkaival a száján? - kérdezte idegesen. 

- Ő Harold Edward Styles, aki az anyjával él és egy rakás szerencsétlenség - vigyorgok. - De azért az este meglehetősen jó volt, tudod a...

- Elég legyen, Abby! - kiált. 

- Nyugodj le Ethan, nem tettem semmi rosszat. Tudod egy nőnek is vannak igé...

- Fogd már be a szádat! - sziszegte idegesen. - Egyáltalán nem vagyok kíváncsi a szexuális életedre. Ahogy itt más sem. 

Körülnéztem az irodájában, ahol voltunk. Ami azt illeti, az őröknek eléggé bejött a témánk. 

-Figyelj, Abby - fogta meg a kezem. - Én csak szeretném ha boldog lennél és nem kellene minden éjszaka mást felhoznod a lakásunkra.
- Minden rendben lesz - legyintettem. - Vele nem kell majd bunyóznod. Meg amúgy sem készülök arra, hogy elengedjem Haroldot egy éjszaka után.
- Vigyázz magadra - csókolt homlokon, aztán az ajtó felé intve elküldött. - És hozz nekem egy pohár kávét.
- A húgod vagyok - mondtam. - Nem pedig a csicskád.
- A gyakornokom vagy - javított ki. - Akinek jelen esetben az a feladata, hogy a kéréseimet teljesítse.

/ Harold Edward Styles szemszöge /

- Edwaaaaaard! - kiáltott fel izgatottan Gemma. - Hol voltál idáig? Csak nem egy nőnél? Összejöttél valakivel tegnap este? Vagy egyszerűen csak leléptél?
- Bemehetek?
Arrébb lépett, hogy be tudjak menni a házába.
- Na, mi volt? - kérdezte, miközben a konyhában a csészémbe töltöttem kávét. - És honnan vannak ezek a ruhák? Te nem így öltözködsz. De, azt hiszem jól áll.
- A neve Abby Peterson, tegnap a klubban ismerkedtem meg vele. Igazán kedves hölgy.
- Kedves hölgy? - sikított izgatottan Gemma. - Ti lefeküdtetek?!
- Én...Mi...Ez.. - megköszörültem a torkomat. - Ez igazán illetlen kérdés, Gem.
- Szóval lefeküdtetek - bólintott vigyorogva. - Jó volt? Tudom, hogy ez volt neked az első. Jól bánt veled?
Tisztában voltam vele, hogy örökké faggatni fog, ha most nem válaszolok neki.
- Ő igazán udvarias volt. Remekül telt a tegnapi estém. Reggel együtt reggeliztünk, majd ruhákat adott és ide hozott autóval, mert ő munkába ment.
- Találkoztok még?
- Telefonszámot cseréltünk. Azt mondta, ír ha végez a munkával, hogy együtt vacsorázhassunk.
- Szuper - mosolygott Gemma. - Gyere, megszépítelek vacsoráig.
- Még csak ebéd idő van, Gemma - tájékoztattam.
- Akkor sietnünk kell.

________________________

- Egészen jól nézel ki - bólintott elismerően nővérem. 

- Köszönöm szépen - motyogtam, majd megfordultam, hogy megnézzem magam a tükörben. 

Majd mikor megláttam magam, összeszorítottam a szemem és elfordultam a tükörtől. 

- Edward, ne már! Tök helyes vagy, mit akarsz még? Imádni fog téged Abby. 

- Ez a nadrág ki van szaggatva. Talán vissza kellene vinnünk a boltba, hogy kicseréljék egy jóra. 

- Istenem! Ez ilyen, Edward! Ha néha kinéznél a szemüvegeden, észrevennéd, hogy csak úgy tapadnának rád a nők, ha rendesen öltözködnél. 

- Én rendesen öltözködök - idegeskedtem. - Ez - mutattam végig magamon. - Ez nem is öltözködés.

- Lehetetlen vagy - rázta meg a fejét. - Ma este maradj ebben. Ha nem tetszik neki, és neked sem akkor felőlem úgy öltözködhetsz, ahogy akarsz. Teljesen nyugodtan beöltözhetsz egy hetven éves öregembernek. Nem szólok majd bele. 

Bólintottam. 

- Köszönöm a segítséget - mondtam, majd két puszit adtam az arcára. 

- Bármikor, öcsi. Sok szerencsét.