2. - Ennek így kell kinéznie?

- Te most megnyaltad a fogamat? - kérdeztem elhúzódva Haroldtól. Kezei a vállamat ölelték, legszívesebben sikítva röhögtem volna, hogy éppen szexelni fogunk, ő pedig mindezek ellenére hivatalosan, minden félreérthető dolgot elkerülve a vállamat fogta meg. Ráadásul az előbb nyalta meg a fogamat.
Ó, te jó ég!
- Én... - megköszörülte a torkát. - Miss Peterson nem hiszem, hogy ez jó ötlet. Én még soha sem...
- Még soha sem feküdtél le senkivel, oké. Én önként jelentkezek, hogy elveszem a szüzességedet, szóval megteszed, hogy befogod a szádat és élvezed? Ne szenvedj Harold, ez nem kínzás, sokkal inkább...
- A nevem Edward - morogta, félbeszakítva engem.
Vigyorogva válaszoltam. - Örülök, hogy eljutottunk idáig, hogy félbeszakítasz. Komolyan nem hittem volna, hogy egy ilyen jól nevelt férfi erre képes. De most nem te vagy a domináns fél, Harold. Tehát pofa be, és csókolj meg rendesen.

A kezét a derekamra raktam, én pedig átöleltem a nyakát és csókolni kezdtem halvány rózsaszín ajkát. Igazából ment ez neki, csak valami megerősítésre volt szüksége. Én a testrészek felismerésére: a fogam nem a nyelvem.

Elszakadtam az ajkától és a nyakán hagytam csókokat. Egyre lejjebb haladtam és mielőtt még meggondolhattam volna magam, egy egyszerű rántással kihúztam a nadrágjából az inget.
- Mi a ...
- Pszt - mondtam, majd újból az ajkára nyomtam az enyémet. A kezem még mindig a nadrágjánál ügyködött: kigomboltam, lehúztam a sliccét és egy határozott mozdulattal lerántottam róla az anyagot.
- Én...
Nevetni kezdtem, ahogy kezével a férfiasságát takarta. Legalább már biztosan tudom, hogy a nőkre gerjed és valami véletlen folytán néz ki ilyen elbaszottan.
Az ajkamba haraptam és kezemet az övére rakva nyomást mértem a férfiasságára. Összeszorította a száját, de még így is hallottam a nyögését.
- Még komolyan nem csináltál ilyet? - kérdeztem a fülébe súgva. A leheletemtől libabőrös lett a nyaka. Elrántottam a kezét magától és én tettem a kezem az előbbi helyre. Óvatosan simítottam végig az ágyékán egyre lefelé, karcolva körmömmel a bőrét, amit még mindig a boxer takart.
- Nem - nyögte.
- Egyedül sem? - kérdeztem halkabban, majd a fülébe haraptam és ezzel együtt az alsójába raktam a kezem.
- Te jó ég Ab... Miss Peterson... én nem bírom...
- Hát persze, hogy nem bírod - húztam végig puha bőrén a kezemet. Megrándult az érzés miatt. Kicsit szorítottam a fogásomon és úgy folytattam a mozgást. - Nem is kell hogy bírd. Én vagyok a domináns fél, nem te, Harold.
Ezzel elengedtem és kihúztam az alsójából a kezemet. Nyüszítve emelte fel a csípőjét.
- Nem, nem, nem - motyogtam, miközben letérdeltem elé. Lehúztam a boxerét, egy cuppanós puszit hagytam férfiasságán. Aztán gyorsan felálltam és lekaptam magamról a ruhát.
- Térdre - mondtam.
- Mi?
- Ereszkedj a térdeidre. Előttem.
- Tessék?
- Bízz bennem - cirógattam meg az arcát. - és ereszkedj a térdeidre, Harold.
Minden szexiség nélkül térdelt le elém, a kezét maga elé rakta, egy ostoba kutya pózt vett fel.
- A kezed másra kell használnod, nem a támaszkodásra - vigyorogtam.
Zöld szemeivel felnézett rám, a lámpa fénye tükröződött a szemüvegében.
- Ezt most levesszük - súgtam, miközben levettem róla a szemüveget és az asztalra raktam. Ahogy visszamásztam mellé kioldottam az apró bugyimon lévő masnit, így az a földre hullott.

Harold lélegzete elakadt a látványtól. Vagy legalábbis reméltem, hogy attól. Ujjaival végigsimított selymes bőrömön, ettől az én lélegzetem is elakadt.
- Sejtésed sincs, hogy mit kell tenned? - nyöszörögtem. Az ujjai folyamatosan a nőiességemen cikáztak, teljesen eláztatva ezzel.
- Én... nem tudom, hogy Miss Peterson... - motyogta.
- Az ujjaid kis híján bennem vannak, szóval könyörgök Harold, felejtsd el a baszott jófiú imidzsed és nevezz Abbynek.
- Abby - mormogta, aztán egy csókot lehelt a bőrömre. Kezével a csípőmet fogta, közelebb húzott magához.
- Gyerünk, folytasd - motyogtam, kezemmel a hajába túrtam. Az ajkait végighúzta a bőrömön, itt-ott csókot hagyva. A nyelvét végighúzta az ágyékomon, egészen a nőiességemig, mire meglepetten felsikítottam.
Egyik kezét elvette a csípőmről, de nemsokára  más helyen éreztem meg. Ujjaival ott babrált, szó szerint. Pár másodperc múlva elegem lett belőle.
- Mi a jó fenét művelsz?! - sziszegtem.
- Ennek így kellene kinéznie? - kérdezte és érdeklődően a lábam közé hajolt. Morogva a fürtjei közé túrtam és  annál fogva hátrébb húztam.
- Te aztán tudod, hogy izgass fel egy nőt.
- Ne haragudj, de ilyet még soha sem láttam élőben. Ez hihetetlen, hogy milyen rejtelmes egy női test - hadarta.
Azt hiszem, rájöttem a szüzességének második okára.

___________________________________________

- Rendben vagy? - kérdeztem, miközben Haroldon feküdtem.
- Uhh. Igen. Megvagyok. Rendben vagyok - mormogta.

Azon gondolkoztam, hogy elküldjem - e. Magától nem megy el, az biztos. Viszont nem akartam elküldeni, egy éjszakányi szenvedés után. Végül is, megdolgoztam érte, hogy a mostani állapotot elérjük és semmi kedvem nem volt elengedni. Kárba veszne a munkám.

 - Elmegyek, letusolok - mondtam, majd a meztelenségemmel nem törődve a fürdő felé kezdtem sétálni.
- El kellene mennem? - út közben kérdezte Harold.
- ... Nem. Miért?
- A filmekben ilyenkor mindig lelép az egyik fél és mivel ez a te házad csak én tudnék elmenni - mondta.
Szent ég, ez milyen filmeket szokott nézni?
- Nem, nem kell elmenned. Érezd magad itthon, míg zuhanyzok.
Bólintott, a haja a fejével együtt rázkódott. Halkan kuncogtam és beszaladtam a fürdőbe.


- A kanapén aludjak? - kérdezte Harold, miközben visszamentem a nappaliba.
- Az előbb szexeltünk, te meg a kanapén akarsz aludni? Hát persze, hogy az ágyamban alszol.
- Én nem... Miss Peterson.
- Pofa be, Harold és menj a szobámba. Elég nagy az ágy kettőnknek is. Nemsokára megyek utánad - mondtam, majd a konyhába siettem.

- Holnap estig be se tedd ide a lábad - súgtam a telefonba.
- Ki a fenét szedtél már megint össze?
- Ez most nem fontos - mondtam. - Csak ne gyere haza. Ja és holnap csak délután megyek be.
- Ez a második nap, hogy kedved szerint veszel ki szabadságot.
- A húgod vagyok, megtehetem - rántottam meg a vállam, bár tudtam, hogy nem látja.
- Holnap ledolgozod azokat az órákat amiket eddig mulasztottál - sziszegte bátyám a telefonba. - Nem fogsz egy hülye bárban éjszakázni minden nap.
- Nem vagyok kurva - motyogtam a telefonba.
- Egy szóval sem mondtam azt - morogta, aztán halkan hozzátette -, sokkal inkább hasonlítasz egy...
- Holnap találkozunk - vágtam félbe. - Szeretlek, Ethan.
- Beszédünk lesz holnap - mondta. - Szeretlek Abby.

 . . . . . . . . . . . . . . .

Ha még nem tetted, lépj be a facebook csoportba!

1. - Edward. Harold Edward Styles.

Sziasztok!
Elérkezett a december 20., így az első rész is. A facebook csoportban bővebben ki fogom fejteni, hogy miért ezt a napot választottam, az új blogom megnyitására, tehát aki még nem tette, az lépjen be.
Remélem tetszeni fog az első rész, de nem is szaporítom tovább a szót, jó olvasást! Mindenképpen írjátok le a véleményeteket!  

Doth Lee Xx

 . . . . . . . . . .

/ Harold Edward Styles szemszöge /

- Öltözz fel, nemsokára indulunk! - utasított a nővérem, Gemma a szobám felé mutatva.
- Fel vagyok öltözve.
- Oh - húzta fel a szemöldökét, majd megrázta a fejét, hogy eltűnjön a grimasz az arcáról. - Oké, akkor pedig menj és várj a kocsiban!
- Rendben.

Összehúztam a mellényt magamon, amit az ingem fölé vettem fel, majd kiléptem az ajtón. A levegő semmilyen volt. Se meleg, se hideg, bár nem is várok mást egy őszi éjszakától.
Ahogy kiértem Gemma kocsijához, a kulccsal babráltam, de pár perc múlva sikerült megkeresnem a gombot, ami nyitja. Hiába is, ezek az új autók csak kívülről szépek. A bonyolult technológiájukat soha sem lehet megérteni.


- Nem gond, ha találkozok pár barátnőmmel? - kérdezte, majd leparkolt a szórakozóhely elé.
- Nem zavar, Gemma.
- Tudod van pár szingli barátnőm. Például Emily. Ő Sokat kérdezősködik rólad, jó lenne, ha beszélnél vele egy kicsit... már ha érted mire gondolok.
- Szerintem csak megiszok egy pohár bort, aztán hazasétálok - mondtam, majd kiszálltam a kocsiból.
- Bort?! Te jó ég Edward, ez egy szórakozóhely, nem pedig egy borospince! - korholt és ahogy egyre inkább közeledtünk a helyhez, kezdtem erre én is rájönni.

Udvariasan kinyitottam Gemmának az ajtót és miután bement én is így tettem. Az alkohol szag teljesen átjárta a helyet, meleg volt, valamilyen furcsa füst terjengett a levegőben és a villódzó vényektől azt hittem, hogy mindjárt epilepsziás rohamot kapok.

- Igyunk valamit - húzott a bárpultok felé.
A pulton valamiféle ital- vagy étlap után kutattam, de semmit sem találtam. A kirakott üvegek között egy jó vörösbort keresgéltem, de itt sem volt semmi ismerős.


- Mit adhatok? - kérdezte a pultos fickó. A haja tüsire volt nyírva, a szeme kéken világított és a pólóján a V nyakú kivágás túlontúl közönséges volt.
- Egy tequilát szeretnék - ordította túl Gemma a zenét, ezután rám nézett. - Mit iszol Edward?
- Nincs valami francia boruk? - kérdeztem Gemmát, fél szemmel pedig a pultosra tekintettem, aki nevetni kezdett, a nővérem pedig fagyott arccal meredt rám.
- Mondtam, hogy ez nem egy borászat - sziszegte kínosan, majd a férfi felé fordult. - Két tequilát.

Igazából fogalmam sem volt, hogy mit keresek itt. Gemma rángatott el, hogy szórakozzunk együtt, de útközben kiderült, hogy neki itt lesznek a barátnői, tehát nekem egyedül kell majd helytállnom.

- Idd meg - csúsztatta felém a poharat Gemma, majd lehajtotta a sajátját.
Óvatosan felemeltem a poharat, hogy ki ne ömöljön, bár ez elég nehéz volt, mivel színültig töltötték. Az orrom alá rakva megszagoltam, viszont szinte azonnal meg is bántam. A szaga undorító volt és szinte biztos voltam benne, hogy ha az íze is ilyen, akkor ez az utolsó estém.

- Gyerünk Edward, ez segít ellazulni - biztatott.
- Egy tabletta Frontin is ezt a hatást érné el - mondtam, majd kelletlenül lenyeltem az orrfacsaró szagú löttyöt... ami szó szerint végigmarta a torkomat.
Szerettem volna vízért könyörögni vagy egy pohár zöld teáért, de nem akartam elveszíteni a becsületemet.

- Táncolunk? - kérdezte és a kezemnél fogva húzni kezdett a parkett felé, de én megállítottam.
- Azt hiszem, kiheverem még ezt a förtelmet.
- Rendben - mondta, majd a kezembe nyomott egy maroknyi összehajtott húszast. - Ha megkívánnál még valamit.

Visszamentem oda, ahol az előbb rendeltük az italokat és felültem az egyik székre. Magas vagyok, így nem volt gondom a felüléssel, viszont kényelmetlenül éreztem magam, amiért nem volt biztos talaj a lábam alatt.

- Adhatok valamit? - kérdezte a pultos fickó.
- Nem, köszönöm, én csak itt üldögélek.
- Hát jó üldögélést - vigyorodott el.
- Köszönöm - mosolyogtam.

 A parkett felé néztem, hátha megtalálom Gemmát, azonban semmit sem láttam. Vagyis ami azt illeti láttam, de őt pont nem. De ettől függetlenül a szemem még mindig a táncparketten tartottam. A hölgy, aki táncolt lassan abbahagyta tevékenységét, majd  kecsesen ringatva csípőjét a mellettem lévő székre ült.

Olyan italt rendelt, mint mi és olyan könnyedséggel itta meg, mint Gemma.

/ Abby Peterson szemszöge /

Ami azt illeti még a sötétben is sugárzott belőle, hogy valami nem normális vele. Leginkább az öltözködése. De szeretem a kihívásokat, és torkig vagyok az egyhangú éjszakáktól.

- Meghívhatlak egy italra? - kérdeztem egy csábos mosolyt megeresztve.
- Nem szeretem ezeket az alkoholos löttyöket - mondta undorral a hangjában.
- Akkor...meghívhatlak egy limonádéra ?
- Bocsi, de a savas dolgok mindig nagyon marják a gyomromat - húzta el a száját.
- Rendben, akkor egy pohár víz jó lenne ? - próbálkoztam tovább. És... igen! Rábólintott. - Abby Vagyok. Abby Peterson.
- Edward - rázta meg a kezemet. - Harold Edward Styles.
- Egyedül vagy itt? - kérdeztem és gyorsan körbepillantottam a szórakozóhelyen.
- A nővéremmel.
- Oké, akkor mi lenne, ha lelépnénk és hagynánk a nővéredet bulizni? - ajánlottam fel, közben beszívtam az ajkam.
- Ne haragudj, de nem szeretek idegen hölgyekkel elszökni...
Mi.A.Fasz.
- Nem szökünk el. Ha akarod, szólhatsz a nővérednek - magyaráztam. - Csak szórakozunk egy kicsit. 
Mosolyra húzta a száját és tudtam, hogy nyert ügyem van.
- Galéria látogatás, egy minőségi bor kíséretében? - húzta fel a szemöldökét vigyorogva.
- Őő... Nem épp erre gondoltam...
Te jó ég. Talán ezt az egészet nem gondoltam át teljesen. 
- Csak felmegyünk hozzám és ismerkedünk egy kicsit - rántottam meg a vállam lazán.
- Kegyedhez?
- Ja, a lakásomra.
- Ami azt illeti... én...
- Szólj a nővérednek, aztán indulhatunk - vigyorodtam el, aztán leugrottam a székről és megigazítottam magamon a ruhát.
Vonakodva indult el a táncparkett felé, aztán meghátrált és visszajött hozzám.
- Nem tudom hol van.
- Rendben, akkor indulás, Nagyfiú - paskoltam meg gyengéden a fenekét, majd a kezénél fogva a kijárat felé húztam.
- Edward vagyok - mormogta.
- Harold.

 _______________________________

- Mesélj magadról - kértem, miközben levetettem magam mellé a kanapéra és fekve az ölébe tettem a lábaim. 

- Mmm... a könyvtárban dolgozok a szemközti utcában - mormogta. Élveztem, ahogy kínosan érezte magát a lábaim miatt. 

- Akkor biztos valahol a közelben laksz. 

- Nem messze a közelben lévő parktól lakik az Édesanyám - mondta. Ez hogy tartozik ide?

- És te hol laksz? - kérdeztem furcsán. 

- Hát vele - mosolygott. 

Atya ég.

- Egyetemre jársz? - kérdeztem. 

- Tavaly végeztem.

- Én is - vigyorogtam. - Gyakornok vagyok Mr. Petersonnál, biztos hallottál már róla. Az Egyesült Királyság legsikeresebb vállalkozója.

- Hű. Ez megmagyarázza a gyönyörű otthonod. Biztosan sokat dolgozol. 

- Épp ellenkezőleg - nevettem. - Napi öt-hat órát vagyok bent. Van, hogy be se kell mennem. Igazából ez álmaim munkahelye. A fizetésem döbbenetesen jó, sőt csodálatos, pedig szinte alig dolgozok. 

- Szerencsés Hölgy vagy.  

- És te hogy állsz ezzel? - kérdeztem. 

-  A fizetésem nem sok, de eléldegélek belőle. Van, hogy besegítek Anyának a takarításban, vagy lenyírom a füvet, ami plusz bevételt hoz. És még bért sem fizetek. 

Mit is mondott, hány éves?! Uram Isten.

Nem tudom, hogy meddig bírom még. Először meghívom egy pohár vízre. Aztán felhozom a lakásomra...beszélgetni. Komoly hiányzik már egy jó szex. Te jó ég, ő talán még szűz is. 

- Hány éves vagy? - kérdeztem. 

- Húsz. Kegyed? 

- Dettó. 

- Parancsolsz?

- Mit parancsolok?

- Dettó? - kérdezte fintorogva.

- Úgy értem én is. 

Bólintott.
- Rendben, akkor... - mondtam, majd felültem a lábaimat még mindig az ölében tartva. Hirtelen fogtam meg a nyakát, majd húztam magamhoz egy csókra.
Az ajkai puhák voltak, nyálasak és dianás cukor ízűek. Ilyet evett a nagymamám is. Próbáltam elfelejteni a gondolatot, hogy olyan mintha a nagymamámmal smárolnék és kicsikarni belőle egy jó csókot.

Lassan húzódtam el tőle és a lehető leggyorsabban töröltem meg a kezemmel a számat. Komolyan nem csókolóztam még úgy, hogy egy hülye nyál tenger maradt volna utánunk.
- A kutya fülét! - mondta lenyűgözve. Felhúztam a szemöldököm.
- Csókolóztál már? - kérdeztem nevetve, reménykedve, hogy a válasz igen. Bár a helyzetből ítélve nem. Nagyon Nem.
- Most már igen - mondta elpirulva.
Szentséges isten.
- Te elpirultál? - hitetlenkedtem.
- Ez egy természetes folya...
- Szűz vagy?!
- Ez elég indiszkrét kérdés, már megbocsáss - pirult tovább.
Hihetetlen, hogy még így elpirulva, ronda ruhában és szemüvegben is szorult bele egy kis szexiség.
- Harold Edward Styles! - kiáltottam idegesen. - Válaszolj a kérdésemre!
- Higgadj le, Miss Peterson !
- Har...
- Rendben, igen - mondta gyorsan, majd védekezve felrakta a kezét.
- Oké... - mondtam lassan. - Akkor most azt hiszem, hogy segítünk ezen.
- Parancsolsz?! - kérdezte, de mire észbe kapott már előtte álltam és a kezénél fogva húztam fel.
- Kezdhetnénk azzal, hogy megtanulsz rendesen csókolózni. Nem pedig nyálat cserélni - vigyorogtam, majd a nyakkendőjénél fogva magamhoz húztam.

. . . . . . . .

Ne felejtsd el leírni a véleményedet és belépni a facebook csoportba!